Oldalszám: 474
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Sóvágó Katalin
Zoénak, aki sikeres zeneterapeuta, legnagyobb vágya az, hogy anya lehessen. Férjével, Maxszel, hiába próbálkoznak, nem sikerül nekik, semmilyen módon, az utolsó veszteségük után pedig elválnak. Zoe megismerkedik egy lánnyal, Vanessával. Összebarátkoznak és szerelmesek lesznek egymásba. Kapcsolatuk korántsem olyan egyszerű, a homoszexuálisokat elítélő társadalom több akadályokat gördít eléjük, mint azt gondolták volna.
Kezdjük ott, hogy nem ez az első könyv, amit az írónőtől olvastam. Legelőször volt a Törékeny, aztán a Tizenkilenc perc, majd A nővérem húga, ezekből az első és az utolsó a kedvencemmé vált. A könyvtárban keresgélve vettem ki a Gyere haza regényét, és azonnal tudtam, hogy ez is egy komolyabb, felnőttesebb témával foglalkozó lesz, mégis merőben más, ugyanis leszbikusokról szól.
Azt azonnal szögezzük le, hogy hetero vagyok és rengeteget vacilláltam, hogy érdemes-e belevágni. Mivel az előző három könyvével Jodi belopta magát a kedvenc íróim közé, esélyt adtam ennek is. Nem bántam meg, de mint mindegyik regénye, ez is bántott. A világ komor és kegyetlen, Jodi ezt pontosan és precízen tudja ábrázolni, az olvasót tökéletesen elgondolkodtatja, nyugtalanítja, az érzékenyebbeket elszomorítja. Rengeteg igazságtalan dolog történik benne, ami miatt bántott. Ettől függetlenül bíztam abban, hogy kisülhet belőle valami happy end.
Zoe, a beteg embereknek segítő zeneterapeuta és férje, Max nagyon szeretnének egy gyereket, illetve tulajdonképpen csak Zoe szeretne, Max azért támogatja, hogy boldoggá tegye. A több rosszul végződő eset után házasságuk felbomlik, Max elköltözik a bátyjához, Reidhez és annak feleségéhez, Liddyhez, akik egy keresztény gyülekezet tagja. Ezt a gyülekezetet egy Clive Lincoln nevű lelkipásztor irányítja, és nyíltan kimondja, hogy Isten elítéli a homoszexuálisokat és szerintük deviáns, aberrált, erkölcstelen életmódjukat, legalábbis a Biblia ezt írja. Eközben Zoe ismét szerelembe esik, de ezúttal egy nőbe, Vanessába. Zoét meglepi a tény, hogy meleg, de mivel szereti Vanessát és Vanessa is őt, semmi nem állhat közéjük. Hiába hittem azt a sztori alatt, hogy a nehézségek szétválasszák őket, kellemeset tévedtem.
Ennél persze bonyolultabb volt az egész, itt csak az alapsztorit fejtettem ki bővebben.
1. A borító! Azonnal felhívja magára a figyelmet, hiszen Zoe és Vanessa szerepel rajta, ahogy szerelmesen mosolyognak egymásra. Nekem tetszik, Jodi regényeinek a borítói mindig eltalálják a kellő hatást. Lehet, hogy valamennyien megriadnak tőle, mert nem bírják a leszbikusokat, de én bátran ajánlom, hogy olvassák el, mert sokkal több, mint egy melegekről szóló, vaskos könyv. Annál keményebb dió.
2. A szereplők! A két türelmes, jószívű és intelligens nő, Vanessa és Zoe elképesztően jól faragottak az írónőtől. Okosak és értelmesek, emellett igazán tudnak szeretni. Mások mondhatják azt, hogy leszbik, és ez gusztustalan, de NEM! Az, hogy valaki homoszexuális, nem jelenti azt, hogy bűnben él, ahogy azt a regényben egyesek állították. Clive tiszteletes meg van győződve róla, hogy ez erkölcstelen, merthogy Isten így gondolja. De honnan a francból sejtik egyáltalán, hogy ezt Isten gondolja így? A Bibliából? Amit mellesleg olyanok firkáltak, akik még sosem találkoztak Istennel, ugyanis Istennel senki nem találkozott! Minden csak hit kérdése. Szerintük Istennek a követelményeit be kell tartani, mert ha valaki ellenszegül neki, az nem tartozik a Királyságába. Én komolyan azon voltam, hogy ateista leszek, mire kiolvasom, annyira dühös lettem erre. Minden ember különböző, ezt kéne elfogadnunk! Önállóak vagyunk és egyikünk se lehet tökéletes, se Clive Lincoln, se a szentek, se Isten. SENKI! Még a jótevőkben is van hiba, de attól még nem szabadna rögtön undorral tekinteni rájuk. Ezért is Clive Lincoln, valamint Max későbbi ügyvédje, Wade Preston, sőt még Max is agyrohasztóan rosszindulatú és önző emberek! Max már az idegeimre ment, de akire még dühösebb voltam, az a bátyjának, Reidnek felesége, Liddy! Ugye egy olyan nőnek mutatkozik, aki aranyos és szeretetteljes és törődő... meg ilyesmi, de miközben a keresztények példaképnek tekintik a tiszta lelke miatt, valójában egy kifejezetten önző nőszemély. Hiába titulálják mintafeleségnek, nem az, de erről nem regélek bővebben, mert az már spolieros lenne.
Max a végére megváltozott, ezért is bocsátottam meg neki. Zoe ügyvédnőjét, Angelát mindvégig nagyon bírtam, és aki különösen a szívemhez nőtt, ő Zoe páciense, Lucy. Elég talányos figura, és csak a végén derül ki, milyen meglepetéseket rejteget.
Ez a regény szívszorító és számtalant tanultam belőle. Igaz, hogy mérges voltam rá, már szinte dobáltam, annyira gyűlöltem benne néhány személyt, de nagyon-nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Tisztában vagyok vele, hogy komoly a témája és a mondanivalója is, sőt még annál is komolyabb, mert valójában felnőtt korosztálynak javasolt, de én élveztem és borzasztó jól szórakoztam az olvasása közben. Főleg annak kéne a kezébe kerüljön, aki homoszexuális utáló. Ebből talán jobban megnézhetné magát!
Történet: Csodálatos!
Fogalmazás: Olyan remekül fogalmazza meg a szereplők érzéseit több nézőponton keresztül, hogy arra alig lehet szavakat találni
Borító: Témához kötődő, szép és színes
Szereplők: Párat megtéptem volna, főleg Clive Lincolnt, Wade Prestont. Liddyről nem is beszélve, a szent jókislányról. Pff.
Örülök, hogy Maxnek végül megjött az esze!
Kedvenc karakter: Zoe, Vanessa, Angela, Lucy
Ami megragadott: Eddig nem ismertem a melegek világát, érzéseit, és most végre ez a regény kitárta ezt a zárt kaput. A gondolkodásmódjuk azonban cseppet se más, mint a heteroszexuálisoké, mindketten emberek, csak az érzéseik különbözőek. Ugyanez van a fehér bőrűeknél és a cigányoknál. A világos bőrű embereknél is vannak hatalmas mocskok, csak úgy, mint a cigányoknál. A bőrszín a különbség, ennyi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése