2015. április 9., csütörtök

A Nagy Shakespeare Projekt - Szentivánéji álom

A Szentivánéji álom volt a második mű, amit Shakespeare-től olvastam, és ezért természetesen különleges helyet foglal el a szívemben. Mindaddig nekem a Rómeó és Júlia jelentett mindent, viszont már szívesen eveztem volna új vizekre Shakespeare-rel kapcsolatban. Azért esett erre a választásom, mert kíváncsisággal töltött el Shakespeare ízig-vérig humoros oldala. A Rómeó és Júliában hiába akadnak kacagtató monológok, az egésznek van valami keserédes, melankolikus hangulata. Na, azt hittem, a Szentivánéji álom tökéletes ellentéte, számtalan izgalmas helyzetkomikummal és szórakoztató eseményekkel. Később azonban rá kellett döbbennem, hogy a kettő között igenis vannak lényegesebb hasonlóságok. Mindkét történet a be nem teljesülhető szerelmen alapszik, ami felveszi a harcot a társadalmi/családi elvárásokkal. Ahogy Rómeó és Júlia ellenállnak a családjaik akaratának, a Szentivánéji álomban Lysander és Hermia ugyanezt teszik.... csakhogy teljesen más sül ki belőle. :) A Rómeó és Júlia olvasása során felfigyelhetünk az események véletlen és sorsszerű alakulására, de emellett egy realisztikusabb szerelmi történetről van szó. A Szentivánéji álom cseppet sem realisztikus, minden felbolydul és összegubancolódik némi tündércsíny és varázslat közreműködésével. A történet csupa bűbáj, tündérmese, álomittas kaland.

William Shakespeare egyik legismertebb, színházakban ma is legjátszottabb darabjának számít. Magyarra Arany János fordította le. Mint számos Shakespeare mű, a Szentivánéji álom szintén megőrizte aktualitását. A cselekményt átszövő mókás fantasy elemek és a szertelen humor lehetővé teszik, hogy a közönség kikapcsolódjon, elszórakozzon rajta. Felemelő érzés olvasni, hiszen egy lenyűgöző tündérvilágba kalauzol el, de érdemes megtekinteni színházban is, hogy gyönyörködhessünk a színtársulat által berendezett látványvilágban. 
A mű címe már eleve remek, a Szentiván-éj maga szorosan hozzátartozik a történethez. Azt mondják, a nyári napfordulón, az év legrövidebb éjszakáján bármi megtörténhet, felszabadul egyfajta mágikus erő, amely akár az ember leghőbb kívánságait is teljesítheti.
Tagadhatatlan, hogy Shakespeare álmodott egy álmot, ami a legalapvetőbb állítások szerint egyetlen nászéjszakát foglal össze. 

Az ötfelvonásos vígjáték eleinte kissé hétköznapian, egyszerűen indul: Athénban egy menyegzőre és egy színdarabra készülnek. A felnőttek után hamarosan megismerkedünk a szerelmes "gyerekekkel", (Hermia, Heléna, Lysander, Demetrius) akiket nagyon is érint a közelgő káosz. Az sem piskóta, hogy a négy fiatal alapból egy szerelmi négyszög kellős közepébe csöppen (Hermia és Lysander szerelmesek, ám Hermiát Demetriushoz akarják feleségül adni, akibe viszont Heléna szerelmes), de nemsokára a tündérek (Titánia, Oberon, Puck) is megjelennek, hogy fokozzák a zűrzavart. 
Mivel Hermia és Lysander együtt elszöknek, megkérdőjelezhető, hogy valójában nem miattuk vette-e kezdetét a felfordulás. Ők gurították ezt útjára, de az igazi, ennél sokkal durvább bombát egyértelműen az athéni erdőben tartózkodó tündérek robbantották. Ahogy más olvasmányoknál, a tündérek itt is csintalan, bajkeverő lények, akik ártatlanságot mímelve megleckéztetik egymást.
Oberon, a Tündérkirály társa, Puck vagy más néven Robin pajtás, Oberon kérésére varázslattal kísérletezik, először csak Oberon tündérkirálynőjén, Titánián. A varázslat később végigsöpör a történet elején említett négy fiatalon is, akik végül mind az erdő vándorai/áldozatai lesznek.

Az óriási kavarodás forgatagában hihetetlenül groteszk szerelmi civódásoknak lehetünk tanúi. Leírhatatlanul elfajulnak a dolgok (higgyétek el, ezt muszáj elolvasni :D), de komédiához méltóan egy boldog, örömteli befejezés vár ránk.
A történet konfliktusos elemeket is tartalmaz, mégis az álom-rémálom annyira viccesen, bohókásan elevenedik meg, hogy nem kell véresen komoly gondokkal megküzdeni. Bár a káosz tényleg hatalmas és időnként javíthatatlannak mutatkozik, a mi tündérkéink ha nehezen is, de kibogozzák az egymásba gabalyodó szálakat. :)

Extrák:

Az 1999-es film rendezője, Michael Hoffman új köntösbe csomagolta a történetet, viszont olyan módon, hogy az megmaradjon a mi szeretett, imádnivaló komédiánknak. Csak pár változtatáson ment keresztül, a rendező átültette a művet a 19. század végi Toscanába, valamint a könyvbéli Zuboly karakterét átnevezte Tompor Miklós takácsra. (Zuboly ugyan nem ismeri Hermiáékat, velük együtt keveredik a tündérek "csapdájába".)
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert azon belül, hogy a film párbeszédei nem hanyagolták Shakespeare sorait, eszméletlen humoros alkotás, szinte az egészet végigröhögtem. A szereplők és a színészek egytől egyig szimpatikusak, személyes kedvenceim Puck, Heléna és Tompor Miklós voltak. :)
Ha valaki talán nem olvasta volna még a Szentivánéji álmot, bátran kijelentem, hogy a filmet anélkül is nyugodtan megnézheti. Nem fog csalódást okozni, méltó feldolgozása az eredeti műnek!

A Budapesti Operettszínház 2008-ban mutatta be a Szentivánéji álom worldmusicalt a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Zeneszerzője Szakcsi Lakatos Béla, szövegírója Müller Péter Sziámi, rendezője pedig Kerényi Miklós Gábor. Titánia és Oberon szerepében Janza Kata és Szabó P. Szilveszter brillíroznak (a képen is ők láthatóak), ráadásul még sok más rendkívül kedvelt musicalszínész megfordult az előadásban. Az Operettszínház és musicalek rajongóinak bizonyára ismerősek ezek a nevek. Jelenleg nincs repertoáron, de idén augusztusban Baján, a Szentháromság téren ismét megrendezésre kerül Kálmán Imre Csárdáskirálynő operettjével. Nagyon szerencsésnek érzem magam (a jegyeink is a 3. sor közepére szólnak :-)), hiszen eddig az előző évek produkcióin mind ott voltam (Miss Saigon, Rómeó és Júlia, Elisabeth), és most két(!) újabb káprázatos színházi élménnyel köszöntenek. A szülővárosomnak külön nagy megtiszteltetés és öröm, hogy az Operettszínház ránk is gondol.
További Szentivánéji álom színházi előadások után a Nemzeti Színház és a Pécsi Nemzeti Színház oldalain lehet nézelődni.

Julie Kagawa népszerű Vastündérek sorozatában csakugyan megfordulnak a mű szereplői, Puck, Oberon és Titánia. Nem kötődik szorosan az eredeti történethez, itt is adott egy tündérföld, amelynek királya és királynője Titánia és Oberon, de ők mindössze mellékszereplők. A sorozat főszereplője Meghan Chase, aki éli a tinédzserek megszokott életét. Ám hamarosan arra kényszerül, hogy legjobb barátja, Robin, avagy Puck segítségével fejest ugorjon a tündérek mesebeli, de veszélyes világába. A blogomon az első két részről található kritika, ha valakit érdekel, átböngészheti.
Katt a két címre:
Vaskirály
Vashercegnő

Végezetül csak annyit írnék: köszönöm Kírarozinak a lehetőséget, hogy részt vehettem A Nagy Shakespeare Projektben. :) Érdemes követni a többi blogger bejegyzéseit, az angol drámaíró híres vagy kevésbé híres művei egyaránt felbukkannak a résztvevők blogjain.
Rómeó és JúliaA makrancos hölgy, A velencei kalmár, Téli regeSzonettek, Julius Caesar, Coriolanus, Ahogy tetszik, Minden jó, ha vége jó, Sok hűhó a semmiért, Hamlet, V. Henrik, Szeget szeggel, Vízkereszt, vagy amit akartok, Lear király, Athéni Timon, Tévedések vígjátéka, Antonius és Cleopatra, Lóvátett lovagok, Othello, Titus Andronicus, A vihar

Puck: 
Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fullánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó'tszakát. –
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.

2014. december 17., szerda

J. K. Rowling - Harry Potter és a Titkok Kamrája

J. K. Rowling - Harry Potter és a Titkok Kamrája
Oldalszám: 316
Eredeti megjelenés éve: 1998
Kiadó: Animus
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Harry Potter varázslónak született. Második tanéve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában éppen olyan eseménydúsnak bizonyult, mint amilyen az első volt. Lekési a különvonatot, így barátai repülő autóján érkezik tanulmányai színhelyére. S a java csak ezután következik…

Tudom, hogy ez még csak a második rész, de nekem a mai napig kissé ijesztőnek hat. Itt már nemcsak Harryt fenyegeti a veszély, hanem az egész Roxfortot. Terítékre kerül a mágiavilágban zajló rasszizmus, a mugliivadékok iránti ellenszenv, és mindennek a Roxfortra vonatkozó előzménye számomra ijesztő. Minden történetnek megvan a negatív főhőse, és Mardekár Malazár a szó szoros értelmében negatív lehetett... Szívesen olvasnék egy külön regényt a négy alapítóról!

,,...a Roxfortot több mint ezer éve - a pontos dátumot nem ismerjük -, szóval több mint ezer éve alapította a kor négy legjelentősebb varázslója, Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár. Iskolánk négy háza az ő nevüket őrzi. Együtt építették fel ezt a kastélyt, távol a muglik lakta vidékektől. Akkoriban ugyanis az egyszerű emberek rettegtek a mágiától, s ezért tűzzel-vassal üldözték a boszorkányokat és varázslókat.
Az alapítók között hosszú évekig zavartalan volt az együttműködés. Megkeresték a varázslótehetséggel megáldott gyermekeket, és felhozták őket a kastélyba, hogy megtanítsák nekik a szakma csínját-bínját. Később azonban nézetkülönbségek merültek fel, s Mardekár és három kollégája között egyre inkább megromlott a viszony. Mardekár úgy vélte, szigorúbban kell megválogatni a Roxfortba felvett diákokat. Ő a varázslócsaládok gyermekeire akarta korlátozni a mágiatanítást. Nem pártolta a mugli származású tanulók felvételét, mert megbízhatatlannak tartotta őket. Egy alkalommal a vita veszekedéssé fajult Mardekár és Griffendél között, és Mardekár nem sokkal később elhagyta az iskolát.
A hiteles történeti források ennyiről számolnak be. A tényeket azonban háttérbe szorította a Titkok Kamrájának színes legendája. Eszerint van a kastélyban egy rejtett helyiség, amit Mardekár a másik három alapító tudta nélkül épített. A legenda úgy szól, hogy Mardekár lezárta a Titkok Kamráját, s kikötötte, hogy azt csak az ő méltó utódja nyithatja ki. Ez az utód - állítólag - feltárja majd a Titkok Kamráját, és az ott rejtőző borzalmat szabadjára engedve megtisztítja az iskolát mindazoktól, akik nem méltók rá, hogy mágiát tanuljanak."

Voldemortnak érdekes szerepe volt a második részben, és ha egyetlen mondattal ki is fejthetném: "Aki fél a névtől, még jobban fél magától a dologtól."
A főgonosz mellett persze felbukkan néhány kifejezetten ellenszenves karakter, például Dursleyék, Malfoyék és Gilderoy Lockhart (de rajta legalább lehet röhögni :D).

Történet: Imádtam ezt a részt is! Letehetetlen!

Fogalmazás: Fantasztikus!

Borító: Elöl-hátul remekül szemlélteti a történetet.

Kedvenc karakter: Harry, Ron, Hermione, Dobby, Dumbledore, Piton, McGalagony, Hagrid, Fred és George...

Ami megragadott: A Roxfort eredete és az ebből fakadó konfliktus tette különlegessé a könyvet!

Varázsigék a második részben:

Capitulatus
Rictusempra
Tarantallegra
Finite incantatem
Serpensortia
Vizualicus
Lumos
Exmemoriam

Képek a történethez:


J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve

A Könyvmoly Párbajra elolvasott 2. könyvem:
J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve
Oldalszám: 288
Eredeti megjelenés éve: 1997
Kiadó: Animus
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.

Nem fogok túl hosszú kritikát írni, mert tisztában vagyok vele, hogy ezt a történetet mindenki ismeri, mindenki látta és/vagy olvasta. Nálam olyan nyolc évesen kezdődhetett, amikor csak ezt a filmet néztem, játszottam (értsd: hurkapálca -> varázspálca :D), ezt rajzoltam mindenhová... szóval kívülről fújtam az egészet. 11 évesen vettem a kezembe a könyveket, és hamar ledaráltam őket, kivétel ez alól a hetedik kötet. Abba is belekezdtem ugyan, de túl fiatalnak ítéltem magamat hozzá. Akkor még nem akartam elfogadni, hogy ez egy "sokan meghalnak" rész, úgyhogy félretettem. Mindig is ért bennem a gondolat, hogy valamikor azt is el kéne olvasnom, de csak 2014 novemberében jutottam el odáig, hogy elölről kezdjem az elejétől a könyvsorozatot.
Mint mondtam, nem lesz hosszú kritika, szerintem nincs szükség elemzésekre és bevezetésekre.

Hosszú idő után nem hittem volna, hogy ennyire hatást gyakorol rám ismét. Manapság néha kedvem támad belelapozni régebbi Meg Cabot könyvekbe vagy az SzJG-be, és hiába maradtak meg felejthetetlen élményeknek, érettebb fejjel úgy raktam le őket: én ebből már kinőttem.
És lássatok csodát! A HP-nél nem éreztem ezt. Ugyanúgy faltam az oldalakat, ugyanúgy imádtam a történetet, mintha először olvasnám.

Ahelyett, hogy változott volna a felfogásom és a gondolkodásom iránta, inkább az érzelmeim erősödtek. Sokkal jobban megszerettem a karaktereket, az indítékaik és számtalan megmozdulásaik talán most érintették meg a legerőteljesebben a lelkemet.
Újra elmerülhettem J. K. Rowling felemelően olvasmányos stílusában, ami azt eredményezte, hogy egy nap alatt kivégeztem az első kötetet. Nem engedett el, és egyfolytában további olvasásra ösztökélt.
A varázsvilág bemutatása zseniális! Az első rész ugye a kezdetek varázsa, ahol az olvasó nem győz hitetlenkedni a sok mágikus eszközön, és nem utolsósorban meglepődni a tényen, miszerint ezek a nem létező dolgok képesek olyan intenzív érzéseket kiváltani belőlünk, hogy azt kívánjuk, bárcsak a részesei lehetnénk ennek a világnak!

Bár ebben a részben nem történik úgy igazán semmi hasonló, amit a következő rész cselekményeivel össze lehetne mérni, mégis pörgős, eseménydús és izgalmas, hála az írónő remek mesélőkészségének. Itt találkozunk a fiatal szereplőkkel, és bele se gondolunk, mennyi minden vár rájuk. Harry, Ron és Hermione a leghíresebb baráti triónak számít a világ meghatározó történeteiben, de itt csupán tudatlan gyerekek voltak, akik a kamaszkorba se léptek még be, és ennek ellenére 11 évesen nem kevés kihívással sikerült megbirkózniuk. Elismerésre méltó tetteikkel bizonyították az embereknek, hogy nem létezik lehetetlen, a hihetetlenségek megvalósításának lehetősége a gyerekek előtt is nyitva áll!

Végezetül annyit mondanék: nagyon jó volt visszatérni a Roxfortba! Még mindig szívesebben járnék oda, és tanulnám a sötét varázslatok kivédését, a bűbájtant, az átváltoztatástant és a bájitaltant, mint a matekot, fizikát, kémiát. :D És szívesebben kviddicseznék, mint "űzném" az unalmas röplapdát, amiben egyébként is borzalmas vagyok. xD Egy aranycikesz utáni hajkurászás sokkal szórakoztatóbb elfoglaltság lenne! :3

Történet: Örök kedvenc! <3

Fogalmazás: Fantasztikus!

Borító: Nem tudok rosszat írni rá, szeretem, és kész.

Kedvenc karakter: Khm... Harry, Ron, Hermione, Dumbledore, Piton, McGalagony, Hagrid, Fred és George... Sokan vannak...

Ami megragadott: Az egész!

Varázsigék az első részben:
Alohomora
Vingardium leviosa
Petrificus totalus

Zene a könyvhöz: Természetesen a híres filmzene, a Hedwig's Theme. ;)
Katt ide -> Hedwig's Theme

Egy kis frissítőként a Teszlek Süveg dala, amit a mai napig imádok! <3

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy, s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor – ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt, s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!