2014. december 17., szerda

J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve

A Könyvmoly Párbajra elolvasott 2. könyvem:
J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve
Oldalszám: 288
Eredeti megjelenés éve: 1997
Kiadó: Animus
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.

Nem fogok túl hosszú kritikát írni, mert tisztában vagyok vele, hogy ezt a történetet mindenki ismeri, mindenki látta és/vagy olvasta. Nálam olyan nyolc évesen kezdődhetett, amikor csak ezt a filmet néztem, játszottam (értsd: hurkapálca -> varázspálca :D), ezt rajzoltam mindenhová... szóval kívülről fújtam az egészet. 11 évesen vettem a kezembe a könyveket, és hamar ledaráltam őket, kivétel ez alól a hetedik kötet. Abba is belekezdtem ugyan, de túl fiatalnak ítéltem magamat hozzá. Akkor még nem akartam elfogadni, hogy ez egy "sokan meghalnak" rész, úgyhogy félretettem. Mindig is ért bennem a gondolat, hogy valamikor azt is el kéne olvasnom, de csak 2014 novemberében jutottam el odáig, hogy elölről kezdjem az elejétől a könyvsorozatot.
Mint mondtam, nem lesz hosszú kritika, szerintem nincs szükség elemzésekre és bevezetésekre.

Hosszú idő után nem hittem volna, hogy ennyire hatást gyakorol rám ismét. Manapság néha kedvem támad belelapozni régebbi Meg Cabot könyvekbe vagy az SzJG-be, és hiába maradtak meg felejthetetlen élményeknek, érettebb fejjel úgy raktam le őket: én ebből már kinőttem.
És lássatok csodát! A HP-nél nem éreztem ezt. Ugyanúgy faltam az oldalakat, ugyanúgy imádtam a történetet, mintha először olvasnám.

Ahelyett, hogy változott volna a felfogásom és a gondolkodásom iránta, inkább az érzelmeim erősödtek. Sokkal jobban megszerettem a karaktereket, az indítékaik és számtalan megmozdulásaik talán most érintették meg a legerőteljesebben a lelkemet.
Újra elmerülhettem J. K. Rowling felemelően olvasmányos stílusában, ami azt eredményezte, hogy egy nap alatt kivégeztem az első kötetet. Nem engedett el, és egyfolytában további olvasásra ösztökélt.
A varázsvilág bemutatása zseniális! Az első rész ugye a kezdetek varázsa, ahol az olvasó nem győz hitetlenkedni a sok mágikus eszközön, és nem utolsósorban meglepődni a tényen, miszerint ezek a nem létező dolgok képesek olyan intenzív érzéseket kiváltani belőlünk, hogy azt kívánjuk, bárcsak a részesei lehetnénk ennek a világnak!

Bár ebben a részben nem történik úgy igazán semmi hasonló, amit a következő rész cselekményeivel össze lehetne mérni, mégis pörgős, eseménydús és izgalmas, hála az írónő remek mesélőkészségének. Itt találkozunk a fiatal szereplőkkel, és bele se gondolunk, mennyi minden vár rájuk. Harry, Ron és Hermione a leghíresebb baráti triónak számít a világ meghatározó történeteiben, de itt csupán tudatlan gyerekek voltak, akik a kamaszkorba se léptek még be, és ennek ellenére 11 évesen nem kevés kihívással sikerült megbirkózniuk. Elismerésre méltó tetteikkel bizonyították az embereknek, hogy nem létezik lehetetlen, a hihetetlenségek megvalósításának lehetősége a gyerekek előtt is nyitva áll!

Végezetül annyit mondanék: nagyon jó volt visszatérni a Roxfortba! Még mindig szívesebben járnék oda, és tanulnám a sötét varázslatok kivédését, a bűbájtant, az átváltoztatástant és a bájitaltant, mint a matekot, fizikát, kémiát. :D És szívesebben kviddicseznék, mint "űzném" az unalmas röplapdát, amiben egyébként is borzalmas vagyok. xD Egy aranycikesz utáni hajkurászás sokkal szórakoztatóbb elfoglaltság lenne! :3

Történet: Örök kedvenc! <3

Fogalmazás: Fantasztikus!

Borító: Nem tudok rosszat írni rá, szeretem, és kész.

Kedvenc karakter: Khm... Harry, Ron, Hermione, Dumbledore, Piton, McGalagony, Hagrid, Fred és George... Sokan vannak...

Ami megragadott: Az egész!

Varázsigék az első részben:
Alohomora
Vingardium leviosa
Petrificus totalus

Zene a könyvhöz: Természetesen a híres filmzene, a Hedwig's Theme. ;)
Katt ide -> Hedwig's Theme

Egy kis frissítőként a Teszlek Süveg dala, amit a mai napig imádok! <3

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy, s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor – ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt, s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése