Oldalszám: 242
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Molnár Edit
Carter Stevenson folytonos dadogásával és
tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát.
Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának
rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba
költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy
újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki
őt a nagybetűs életbe.
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?
Mindig is nyitott voltam annak az életmódnak és érzelmi világnak megismerésére, amelyik különbözik a többitől, amelyet az emberek nem érthetnek, mégis megvetik. Aki jól ismer, tudhatja, hogy az elfogadás elkötelezett híve vagyok, és mélységesen gyűlölöm az előítéleteket. A könyv nem pontosan ezt a témát részesíti előnyben, de ha olvasunk a sorok között, automatikusan elmorfondírozunk rajta.
Valójában nemcsak a homoszexuálisok vagy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő emberek küszködnek azzal, hogy normálisan beilleszkedhessenek a társadalomba, hanem bármelyik másik élőlény, de mivel retteg a következményektől, inkább magába zárkózik. Például azt olvastam, hogy a szfinxek, a kopasz macskák félnek a többi macskától. Miért félnek? Mert úgy érzik, nem fogadják el őket, és gonoszak lesznek velük. Ugyanígy működik ez az emberek világában, csak nálunk ugye egész politikai hálózat részt vesz benne, hogy könnyítsen vagy nehezítsen a problémán.
Carter és Ethan olyan betegségekkel birkóznak, amelyekkel együtt lehet élni, lehet őket kezelni, csupán az a kérdés, a környezetük hogyan kezeli és mit reagál rá? Ettől félnek, ezért utálhatják a betegségükön keresztül saját magukat.
Carternek Tourette-szindrómája van, ha valami felizgatja, azonnali dadogásba és rángatózásba kezd, de hamarosan újra képes megőrizni hidegvérét. Ez persze nagy mértékben köszönhető Ethannek is, hiszen ő az, aki kibillenti őt az unalmas napokból, aki megtanítja őt ellazulni.
Ethan "nyavalyája" összetettebb, őt korábban elütötte egy autó, és emiatt olyan agysérülést szenvedett, ami elfeledtette vele, milyen normális, érett felnőttként viselkedni. Szülei támogatják, amiben csak tudják, kamasz öccse, Elliot pedig a félreértések ellenére továbbra is nagyon szereti a testvérét. Ethan könnyedén bánik az érzelmekkel, nem gondolja át alaposan, mit jelentenek az ebből fakadó tettei. Szenvedélyes kapcsolata van a zenével, ez segíti őt az emberek, legfőképp Carter kiismerésében.
A történet erről a gyönyörű, különleges szerelemről és a gyógyulás rögös
útjáról szól. Az eleje nekem kicsit gyors volt, a szerelembe esés
azonnal megtörténik, de a két fiú betegségét illetően náluk így
természetesebb. Megint csak attól függ az olvasásélmény, hogy
elfogadjuk-e a tényt vagy nem. Az író lendületesen vezeti előre a cselekményt és a karaktereket, az érzelmeket nagyon szépen írja le. Az üzenet eljut az olvasóhoz, ha nem ódzkodik tőle, és mosollyal az arcán lapozhat tovább.
A karaktereket nagyon a szívembe zártam, főleg Cartert, Ethant és Elliotot. A szülők is hangsúlyos szereplői a regénynek, példamutatóan viszonyultak a fiaikhoz és Carterhez, aminek én is örültem.
A szerelem itt nyilván nem az a tipikus, amit megszoktunk, de már szerettem volna ilyet olvasni, hogy kinyíljon előttem a melegek világa is. Van néhány részletes szex- és csókjelenet, mind-mind érzelmekben gazdag, szeretettől hemzsegő, ami bár eltér az átlagtól, az én szívemet kellemesen megmelengette.
Történet: Vidáman figyeltem, hogyan alakul Ethan és Carter kapcsolata, egyaránt helyet kap a szomorúság és a fesztelen boldogság. Köszönöm ezt a remek könyvet, nagyon szép történet!
Fogalmazás: Mély érzelmekkel, humorral és gördülékenységgel tarkított.
Borító: Igazán színes, életteli, nekem tetszik!
Kedvenc karakter: Ethan, Carter, Elliot
Ami megragadott: A gyönyörű érzelemleírások, a két fiú édes kapcsolata!
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?
Mindig is nyitott voltam annak az életmódnak és érzelmi világnak megismerésére, amelyik különbözik a többitől, amelyet az emberek nem érthetnek, mégis megvetik. Aki jól ismer, tudhatja, hogy az elfogadás elkötelezett híve vagyok, és mélységesen gyűlölöm az előítéleteket. A könyv nem pontosan ezt a témát részesíti előnyben, de ha olvasunk a sorok között, automatikusan elmorfondírozunk rajta.
Valójában nemcsak a homoszexuálisok vagy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő emberek küszködnek azzal, hogy normálisan beilleszkedhessenek a társadalomba, hanem bármelyik másik élőlény, de mivel retteg a következményektől, inkább magába zárkózik. Például azt olvastam, hogy a szfinxek, a kopasz macskák félnek a többi macskától. Miért félnek? Mert úgy érzik, nem fogadják el őket, és gonoszak lesznek velük. Ugyanígy működik ez az emberek világában, csak nálunk ugye egész politikai hálózat részt vesz benne, hogy könnyítsen vagy nehezítsen a problémán.
Carter és Ethan olyan betegségekkel birkóznak, amelyekkel együtt lehet élni, lehet őket kezelni, csupán az a kérdés, a környezetük hogyan kezeli és mit reagál rá? Ettől félnek, ezért utálhatják a betegségükön keresztül saját magukat.
Carternek Tourette-szindrómája van, ha valami felizgatja, azonnali dadogásba és rángatózásba kezd, de hamarosan újra képes megőrizni hidegvérét. Ez persze nagy mértékben köszönhető Ethannek is, hiszen ő az, aki kibillenti őt az unalmas napokból, aki megtanítja őt ellazulni.
Ethan "nyavalyája" összetettebb, őt korábban elütötte egy autó, és emiatt olyan agysérülést szenvedett, ami elfeledtette vele, milyen normális, érett felnőttként viselkedni. Szülei támogatják, amiben csak tudják, kamasz öccse, Elliot pedig a félreértések ellenére továbbra is nagyon szereti a testvérét. Ethan könnyedén bánik az érzelmekkel, nem gondolja át alaposan, mit jelentenek az ebből fakadó tettei. Szenvedélyes kapcsolata van a zenével, ez segíti őt az emberek, legfőképp Carter kiismerésében.
A történet erről a gyönyörű, különleges szerelemről és a gyógyulás rögös
útjáról szól. Az eleje nekem kicsit gyors volt, a szerelembe esés
azonnal megtörténik, de a két fiú betegségét illetően náluk így
természetesebb. Megint csak attól függ az olvasásélmény, hogy
elfogadjuk-e a tényt vagy nem. Az író lendületesen vezeti előre a cselekményt és a karaktereket, az érzelmeket nagyon szépen írja le. Az üzenet eljut az olvasóhoz, ha nem ódzkodik tőle, és mosollyal az arcán lapozhat tovább.A karaktereket nagyon a szívembe zártam, főleg Cartert, Ethant és Elliotot. A szülők is hangsúlyos szereplői a regénynek, példamutatóan viszonyultak a fiaikhoz és Carterhez, aminek én is örültem.
A szerelem itt nyilván nem az a tipikus, amit megszoktunk, de már szerettem volna ilyet olvasni, hogy kinyíljon előttem a melegek világa is. Van néhány részletes szex- és csókjelenet, mind-mind érzelmekben gazdag, szeretettől hemzsegő, ami bár eltér az átlagtól, az én szívemet kellemesen megmelengette.
Történet: Vidáman figyeltem, hogyan alakul Ethan és Carter kapcsolata, egyaránt helyet kap a szomorúság és a fesztelen boldogság. Köszönöm ezt a remek könyvet, nagyon szép történet!
Fogalmazás: Mély érzelmekkel, humorral és gördülékenységgel tarkított.
Borító: Igazán színes, életteli, nekem tetszik!
Kedvenc karakter: Ethan, Carter, Elliot
Ami megragadott: A gyönyörű érzelemleírások, a két fiú édes kapcsolata!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése