Oldalszám: 218
Kiadás éve: 1932
Azt kell mondjam, büszke vagyok magamra, hogy ennyi szörnyen unalmas oldalon átrágtam magam. Igaz, könnyebb volt közben mást is olvasnom, de tegnap este végre a végére értem. Mikor az utolsó mondatot olvastam, hangosan felkiáltottam: VÉÉÉÉÉGEEE!
A történet egy székely srácról, a tizenöt éves Szakállas Ábelről szól, akit ilyen fiatalon elszegődtet az apja a hegyekbe, név szerint Hargitára erdőpátosztornak. Ábel feladata, hogy őrizze és árulja a fát, miközben sok veszélyes helyzetbe keveredik a zord hegyen, ahol alig van kapcsolata a "külvilággal".
Oké, én értem, hogy veszélyes helyzetek, meg minden, de akkor ezeket a helyzeteket az író kicsit pörgősebben is megfogalmazhatta volna. Sok-sok oldal elteltével azt vettem észre, hogy sejtelmem sincs, mi a franc történt eddig. Unalmas, a szemem folyton leragadt, néha nagyokat ásítottam... Mit írhatnék róla?
Először is, nem értettem, miért hasonlítgatták Ábelt Regős Bendegúzhoz. Aztán kapcsoltam, hogy mindkettő szegény családból származott, és a szüleik elküldték őket, hogy egyedül boldoguljanak a munkában. A különbség viszont, hogy Bendegúz őrült, mitugrász, szerethető, vicces srác, és ezek a tulajdonságok nem nagyon jellemzőek Ábelre. Legalábbis én így gondoltam, és halvány lila gőzöm sincs, hogy a neten itt sokaknak miért hasonlít a véleményük a két fiúról. Nem a helyzetüket kell figyelni, hanem inkább a tulajdonságaikat, mert azok sokkal jobban megkülönböztetik egymástól őket. (Én így gondolom!)
Döglött állatok. Torkig voltam, a kivájt szemű kutyával, a sas által kinyírt macskával és a Surgyélán által megevett kecskével. Javítsatok ki, ha rosszul írom a történéseket, de nekem ez jött le abból a fejezetből.
Az tetszett, hogy Ábelnek nem olyan nyámnyila megnyilvánulása volt, mint Nyilas Misinek. Ábel, bár ő is elég sokat bőgött, rátermetten állt hozzá a dolgokhoz, oda tudott szólni élesen a felnőtteknek, és ez klassz. Többet ki lehetett volna hozni ebből a könyvből, de az akkori igények szerint így volt tökéletes. A mostani igények szerint van némi kivetnivaló vele. Elnézést kérek minden idetévedt Ábel fantól, nekem viszont ez a személyes véleményem. Nem mondom, hogy rossz volt, csak én nem találtam benne semmi jelentőségteljeset és érdekeset.
Történet: Unalmas, túlélhető, de a trilógia többi részét nem fogom elolvasni.
Fogalmazás: Gazdag nyelvezet, tőlem azonban távol állt az író stílusa...
Borító: Sokféle van, én erre akadtam rá.
Kedvenc karakter: Nem volt.
Ami megragadott: Semmi extra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése