L. J. Smith: Vámpírnaplók 10. A vadászok - A végzet hatalma

L. J. Smith: Vámpírnaplók 10. A vadászok – A végzet hatalma

Oldalszám: 328

Kiadás éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Komáromy Zsófia

Figyelem! A kritika nyomokban spoilereket tartalmazhat! Csak saját felelősségre olvasd végig!

Én már nem is tudom, hol kezdjem, mit mondjak, annyira nyúzottan érzem magam, mióta elolvastam a 10. részt. Nem volt olyan egyszerű átkelni rajta, mégis diplomatikusan kijelenthetem, hogy izgalmasabb volt, mint az előző rész.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Elenáék elszántan hisznek benne, hogy képesek megállítani Ethant meg a többi vitalés vámpírt Klaus feltámasztásában, ám sajnos kudarcot vallanak. Ethan végrehajtja a rituálét, Klaus visszatér, és eltökélt céljává válik elpusztítani Elenát.

Hiába vagyok torkig azzal, hogy Smith ennyi köteten keresztül húzza, Klaust visszahozni nem volt rossz ötlet. Elenáról kiderült, hogy Őr, ami miatt a lány kétségbeesett, de a tanára, James, valamint egy új barát, Andrés feltűnésével megtudta, hogy maradhat a Földön, ha védelmezi az ártatlanokat. Mivel Elenának a napjai leginkább így telnek, nem akadt gondja a feladattal, azonban meg kellett tanulnia újdonsült Erőit kibontakoztatni. Ezt Andrés segítségével tette, miközben sürgette őket az idő. Klaus őrült üzenetei mindenkit borzalmasan megrémítettek, úgyhogy Elena sietni kezdett, barátai támogatásával az oldalán. A probléma azonban nemcsak Klaus…

Akkor hajrá! Először is a fülszöveg iszonyú hülyén lett megírva. Véleményem szerint a sorozatnak eddig ez a legbénább fülszövege, alig áll összefüggésben a történettel.

Idézek belőle: Ám ahhoz semmi sem fogható, hogy választania kell élete két szerelme, Stefan és Damon Salvatore között.

Mi ezzel a baj? Nos, a mi angyalhajú Elenánk választott, mégpedig Stefant. Nem hiszem, hogy a szerelmi háromszög a eget rengetőbb egy vérszomjas Ősi vámpír mellett…

Ám mielőtt Elena eldönthetné, kihez húzza a szíve…

Basszus, csak ismételni tudom önmagamat. Már döntött, muszáj még most is, hogy ezen legyen a hangsúly?!

Miközben Elena egyre többet tud meg a végzetéről a földet a gonosztól megvédő Őrként, rádöbben, hogy mielőtt legyőzhetné Klaust, fel kell áldoznia egy szerettét. El kell döntenie, mennyiről – és kiről – hajlandó lemondani, mielőtt még késő lenne…

Eme része a fülszövegnek elég félreértelmezhetőnek hat. Azt hittem, Elenának itt amellett kell majd döntenie, melyik szerettétől fog megválni, de a történetben abszolúte nem erről van szó. És nem is közvetlenül azelőtt kellett megtennie, hogy legyőzte volna Klaust.

Tehát a fülszöveg logikátlan és összecsapott, nem tudok rá mást mondani. Beismerem, sok kivetnivalóm van a sorozattal, de az eddigi kötetek fülszövegei valahogy mindig jól sikerültek.

A sztori kidolgozása nem érte el a „nagyon jó” kategóriát, maradjunk a „jó, viszont van még mit fejlődni”-nél. Tetszett, hogy izgalmas és pörgős, hőseink rögtön a dolgok közepébe vágtak. Elena és Stefan boldogabbak, mint valaha, és Elena a történet végére világosan elhatározta, hogy Stefannal akarja eltölteni az örökkévalóságot. (Mert számukra már örökkévalóság van, de azt nem árulhatom el, hogyan.) Szóval akkor itt le is zárhatnánk az egészet, Smith azonban nagyon ragaszkodik a sorozatához, ugyanis egy méltó, szép befejezés helyett csavart még rajta egyet, és ez a rohadt csavar a 11. részt követeli. Ott pedig biztosan visszakanyarodik majd az írónő a háromszögre, hiszen lassan nincs más témája.

Vagy én voltam fáradt olvasás közben, vagy tényleg akadtak érhetetlen jelenetek. Például a 9. fejezet utolsó oldala, amikor Stefan és Elena a srác ágyán bújnak egymáshoz.

Idézem: A fiú megcsókolta, ezúttal szenvedélyesebben. Szeretlek – mondta neki gondolatban. Az életem árán is megvédelek.

Elena elhúzódott, és a fiúra mosolygott, szeme könnybe lábadt.

- Tudom – felelte. – Én is szeretlek téged, Stefan, olyan nagyon szeretlek!

Jézusom! (Itt most nem a gusztustalanul nyálas jelenetre gondolok…) Tudtommal Elena elvesztette a 7. kötet környékén a telepata képességeit, hogyan kommunikáltak gondolatban? Nem hinném, hogy a köztük levő elsöprő szerelemtől Elena már olvas is Stefan elméjében, szóval logikai bukfenc, üdvözöllek!

És nem ez az egyetlen. Hiányzott, hogy az írónő nem fejti ki bővebben, hogy is vannak a dolgok. Katherine feltámasztását először nem is értettem, miután kiolvastam, megkerestem a fejezetet, ahol erről volt szó. Tehát Klaus az utódainak vérével támasztotta fel?

Idézem: Katherine itt állt előtte… és Ethan a Klaus által teremtett vámpírok vérével támasztotta fel.

Klaus összehívta régi barátait. Elena rosszul lett a gondolattól, hogy az általa teremtett vámpírok, akik brutális törzsként gyűltek össze itt, netán valamiféle családot alkotnak. Csak nem az ő vérük segítségével támasztotta fel Katherine-t, keltette életre legkedvesebb gyermekét, ugyanúgy, ahogy ő maga is új életre kelhetett?

Akkor most Ethan támasztotta fel Katherine-t, vagy Klaus? Én vagyok agyilag zokni, vagy ezzel a résszel tényleg van valami hézag?

Idézem a 24. fejezetből, ahol Stefan meglátogatta Damont: - Katherine visszatért – közölte Stefan, és élvezettel szemlélte, ahogy Damon arcáról lelohad a vigyor. – Klaus valahogy feltámasztotta.

Rendben, valahogy, de hogy? Mindegy, nem firtatom tovább, különben megőrülök attól, hogy Smith milyen hülyén írta meg. Ha nem is adott érhető magyarázatot rá, Katherine szerepeltetése briliáns húzás! Imádtam a Salvatore testvérekkel eltöltött közös perceit/óráit, ráadásul karakterfejlődésről tett tanúbizonyságot a csaj. Mondta, hogy már nem haragszik Elenára, mert a túlvilágon volt ideje gondolkodni. Ez az érett hozzáállás meglepő, hiszen Kath a 3. kötetben úgy viselkedett, mint egy hisztis tini, most viszont mintha megjött volna az esze. Őszintén örültem és büszke voltam rá, amikor segítséget nyújtott Damonnak az utolsó nagy csata előtt. Itt vált a szememben ő is és Damon is kedvenc karakterré.

A többiek? Semmi extra. Elena végre nem játszadozik Damonnal, amiért felettébb hálás vagyok, Klaus vad és őrült, a legjobb főgonosz a könyv- (és a filmsorozat) történetében, Bonnie még mindig aranyos párost alkot Zanderrel, Stefan még mindig a hősszerelmes, Meredith ugyanolyan ügyes harcos, Matt sülve-főve együtt van Chloe-val, hogy támogassa a vámpírlétben. Néha felbukkan Alaric, aki most is sok hasznos tanáccsal rukkolt elő, Elena Őrhaverja, Andrés pedig szerethető, kedves csávó.

A harmadik, ami kiakasztott, szintén Katherine-nel kapcsolatos, csak itt jelen vannak Elena szülei is. FIGYELEM! A MOST KÖVETKEZŐ SOROK A KÖNYV LEGNAGYOBB SPOILEREKÉNT LESZNEK ITT FELTÜNTETVE! HA NEM AKAROD TUDNI, MI AZ, NE, ISMÉTLEM, NE OLVASD TOVÁBB A KRITIKÁMAT!

James tanár úr jóvoltából Andrés átadta Elenának az édesanyja naplóját, amelyből egy orbitális titok tudódott ki. Katherine… Elena féltestvére! Igen, a féltestvére, amit nagyon nem értettem. Ülök a széken, olvasom a fejezetet, amely ezt mutatja be. Összegezve, Elena édesanyja, aki Őr volt, tehát halhatatlan, élt abban az időben, mikor Klaus a világon garázdálkodott. Egy ismeretlen férfitól született kislánya, Katherine, de hibát követett el, és nem nevelhette többé. Katherine később elromlott azzal, hogy Klaus átváltoztatta, majd Elena édesanyja megismerkedett évszázadok után Thomasszal (nem Grayson Gilbert, a könyvben más nevek vannak…), megszülte Elenát, aztán Margaretet, akiket szintén Őrnek szánnak.

OMG! Mi a frász ez, és Smith miért nem volt képes érthetőbben leírni?! Eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy mi a fene van, aztán a saját agyammal illesztettem össze a kirakódarabokat, amire Smith persze nem vette a fáradtságot. Ez a fordulat nem foglalja magába azt, Katherine és Elena miért is kiköpött másai egymásnak évszázadok elmúltával, hiszen nem ikrek, pusztán óriási korkülönbséggel rendelkező féltesók. Van fogalma róla Smithnek, mennyiszer kellett ezt végiggondolnom, mire teljesen megértettem? Mert bizony marha bonyolult, szerintem senki se fogja fel elsőre.

Ez a legnagyobb gond Smithszel, hogy pikk-pakk papírra veti, ugyanis ő érti, de ez nem jelenti azt, hogy az olvasók is azonnal kapcsolnak. Az írónő nem törődik eléggé a közönségével.

A regény elszórakoztatott, nem volt soha unalmas, és ha Smith ügyelt volna azokra, amiket itt felsorakoztattam, a sorozat eddigi legjobb része lehetne. Sajnálom, hogy elszúrta!

Történet: Izgalmas, a bakik miatt viszont nem jellemezném „szuper, remek, imádom” szavakkal.

Fogalmazás: Fejlődő tendencia.

Borító: Sorozatos, de ettől függetlenül mégis tetszik a fotó Elenáékról, pedig nem illik a történethez. Azt hiszem, Amerikában eredetibb borítót tervezhettek.

Kedvenc karakter: Damon, Katherine

Ami megragadott: Katherine és Damon kettesben eltöltött jelenetei.