2014. január 28., kedd

Lisa Lutz - Spellman nyomozóiroda

Lisa Lutz - Spellman nyomozóiroda
Oldalszám: 494
Kiadás éve: 2009
Kiadó: Konkrét Könyvek
Fordította: Záhonyi Éva

Isabel – Izzy – Spellman huszonnyolc éves, szókimondó lány, akivel rengeteg minden történt eddigi élete folyamán, bár nem valami fényes múltat tudhat maga után, mindennapjait a családi vállalkozás határozza meg. Szülei magánnyomozók, szüntelenül kémkednek, kutakodnak, és mindent csinálnak, aminek köze lehet a nyomozás fogalmához. Izzynek két testvére van, David, aki ügyvéd és olyan vészjóslóan komoly meg felelősségteljes, hogy az már idegesítő, valamint egy tizennégy éves, édességmániás húga, Rae, aki nem bír leállni a folyamatos nyomozással, továbbá egy nagybátyja, Ray bácsi. Vele több gond van, mit képzelnénk, alkoholfogyasztás következtében napokra elkallódik valamerre, és csak később tér vissza. A családjuk bemutatása önmagában is kalamajkaszagú, pláne ha belevágunk a történetbe!
Nagyon tetszett a könyv, kimondom kerek-perec! Rengeteget röhögtem rajta, a karakterek eszméletlenül szuper figurák, mindegyiknek megvan a saját hülyesége, de ami összetartja őket, az tulajdonképpen a nyomozás, mi más? Igaz, David és Ray bácsi ebből kilógnak, mégis betolakodnak.
Azt olvastam, több folytatást is írt a szerző, csak sajnos azokat nem fordították le magyarra. Nagy kár, mert én tényleg szívesen nyernék betekintést abba, hogyan alakul a későbbiekben ennek a bolondos családnak az élete. A szereplők majdnem mind a szívemhez nőttek, erős kakukktojás talán David, aki a legmegfontoltabb tagja a családnak. Ügyvéd, ő tanítja meg Rae-t tárgyalni, ő segíti ki Izzyt az ügyes-bajos dolgokból, szóval ő olyan mintaembernek tűnik. Nem is tudom, elég visszahúzódó, zárkózott pasi volt, azonban végig foglalkoztatott egy kérdés vele kapcsolatban: ki lehet a barátnője? Talán mégse olyan unalmas (:
Izzy David szöges ellentéte, szétszórt, nemtörődöm, és nem mellesleg hazudik, mint a vízfolyás. Az ő szemszögén keresztül olvashatjuk a történetet, így duplán fokozódik az élvezet, ugyanis Isabel nagyon eszes, furfangos lány, ért az emberek kikérdezéséhez, Pazar érzékszervekkel rendelkezik ahhoz, hogy kiszimatolja, valami nem oké. Húguk, Rae valahol kettejük közt vert sátrat, szeret tárgyalni, akárcsak David, de ragadt rá a nővére tulajdonságaiból is bőven. Rae szerintem a legfantasztikusabb karakter az egész történetben! Gyerek még, olyan éles aggyal és gondolkodásmóddal, ami nem adatik meg akárkinek. Egyik szokása, hogy édességfüggő, imádja a gabonapelyhet és a jégkrémet, emellett szokott iszogatni, nyomoz és kémkedik, mint az őrült, és az ő helyzetein annyit lehet nevetni, hogy nem igaz! Rae egyébként elképesztő emberismerő, még a befordult személyekkel is megtalálja a közös hangot, kitűnő példák erre a testvérei, Izzy és David.
Ray, a nagybácsi (igen, két Ray/e van a sztoriban, Izzy meg is osztja velünk, miért!) is remek szereplő, mondhatni alkoholista. Háború dúl közte és Rae közt, mikor úgy dönt, a családhoz költözik a számtalan dorbézolás után.
Ha egy történetben ilyen egyedi, szimpatikus, poénos és okos karakterek vannak, már nem lehet rossz. És tényleg nem az, pörögnek az események, Izzy több szálon át futtatja őket, és koncentrálnom kellett, hogy ne tévedjek el, de ez egyszer se fordult elő, Lisa Lutz fantasztikusan billegett a fő- és melléksztorikkal. A Spellman nyomozóiroda nem komor olvasmány, leginkább mulattató elemek színezik, mégis van benne pár elgondolkodnivaló, hiszen a megszállott nyomozásnak hátrányai is lehetnek! Izzy erős, magabiztos személyiség, sok pasit (és alkoholt) fogyasztott már el az életében, tehetséges nyomozócsaj, viszont kezdi kiborítani a bilit az, hogy a családja egyfolytában követi. Eltökéli, hogy kilép a nyomozós mizériából, de mit csináljon, ha ez az egyetlen, amiben jó? Isabel hiába mutatkozik eleinte kőkeménynek, a végére rádöbbenünk pár újdonsült tényezőre. Én személy szerint totál ledöbbentem, amikor kiderült, milyen érzékeny leányzó ő valójában a határozott arc mögött.
Klassz könyv volt, fenomenális, gyönyörűen kidolgozott karakterekkel, izgalmas sztorikkal és egy kisebb adagnyi szomorúsággal. De az a szomorúság bizony mély nyomot hagy az emberben, a történet a humor mellett azt tárja az olvasó elé, milyen könnyen szakadhatnak szét a családi kapcsolatok, milyen sérülékeny egy tinédzser lány érzelmi világa, és milyen bivalyerős kötelék fűzi a családjához, végül hogyan találnak megoldást nemcsak a munkaügyekre, hanem saját magukra. A szereplőknek meg kellett tanulniuk, hogy a családtagok magánéletét nem sorolhatják és könyvelhetik el ugyanolyan ügynek, mint ami a cégben van.

Történet: Humoros, izgalmas, kalandos, elgondolkodtató.

Fogalmazás: Gördülékeny, pörgős.

Borító: Nagyon-nagyon tetszik, kifejezi a történetet!

Kedvenc karakter: Rae, Izzy

Ami megragadott: Minden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése