Oldalszám: 268
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Fumax
Fordította: Gy. Horváth László
A Trónok harca
tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York
Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.
A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.
David Benioff a könyvek mellett forgatókönyveket ír. Első regényéből, Az utolsó éjjelből Spike Lee rendezett emlékezetes filmet Edward Norton főszereplésével. A Tolvajok tele a második és eddig utolsó regénye, mert a megjelenése után Benioff egy olyan projektbe fogott bele, ami mellett nincs ideje másra: ő az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévésorozatának, a Trónok harcának alkotója, producere és forgatókönyvírója. A feleségével, Amanda Peet színésznővel és lányukkal Los Angelesben él.
Mikor kikölcsönöztem a könyvet a könyvtárból, tisztában voltam vele, hogy nem egy átlagos, habos-babos történetet tartok a kezemben. Gyakorlatilag nem is szükséges nekiveselkedni a fülszövegnek, rápillantasz a borítójára és a címére, és rögvest megcsap a balsejtelem: itt valami kemény témával hozakodnak elő.
Nagyon különleges maga a tény, ami a prológusból kiderül, hogy a történetet az író nagyapja meséli az unokájának, így David Benioff leírja a cselekményt, feleleveníti a közönség számára a nagyapjának emlékeit.
Az olvasó azt gondolná, most jön a világháború kegyetlenségeinek taglalása, mindjárt szembesít minket egy tucat érzéketlen emberi tettel, amire még egy állat sem lenne képes... Én is erre gondoltam olvasás alatt. Vártam a csapást, ami csak nem akart egyhamar bekövetkezni, és ezért váltott át a könyv cselekménye kiszámíthatatlanba.
A fülszövegben kifejtett alaptörténet érdekes, ki hinné, hogy ilyen furcsa feladattal kezdődik a regény? Miután megismerkedik egymással ez a két fiatalember, Lev és Kolja, mindkettőjük felfogását a második világháborúval meg úgy általában az élettel kapcsolatban figyelemmel kíséri az olvasó. A félreértések és kínlódó helyzetek közepette bízzák meg őket azzal, hogy szerezzenek tojást egy esküvőre.
Bár a könyv témája a II. világháború, ennek keretében sok mindent feldolgoznak, ami fontosnak számíthat az egyszerűbb napok során is. Ilyen például a barátság, a gátlások leküzdése, a többoldalú humor és egy csipet szerelem, ezek mind megfordulnak a könyvben.
A történetet Lev nézőpontjából olvashatjuk, aki egy 17 éves, zsidó származású, nem túl nagy élettapasztalatokkal rendelkező fiú. Nyilván alaposan megváltoztatja a dolgokhoz való hozzáállását az, hogy összehozza őket a sors Koljával. Kolja merőben más, mint Lev. A háború feszültsége ellenére habzsolja az életet, őszintén odamondja a véleményét (akkor is, ha nem kéne), tehát harsány, merész és nem mellesleg óriási nőfaló. Nem meglepő, hogy Lev zavartnak érzi magát mellette, hiszen ő még nem bonyolódott olyan komolyabb kapcsolatok sűrűjébe, mint Kolja. Fittyet hányva a lényeges különbségekre, hamar megtalálják a közös hangot. Amíg Lev csendben emészti az eseményeket, és csak félénken kommentál, Kolja semmit se hagy szó nélkül. De emellett együtt bármit megbeszélhetnek, szerencsére mindkettőjükben ott lappang a becsület, az életösztön és a segítőkészség.
Mielőtt rátérnék a háborúra, megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, a könyv nem fogja vissza magát és abszolút nem ódzkodik a káromkodásoktól. Talán meglepő történelmi regényben ilyesmivel szembesülni, de az emberek beszédstílusa a kíméletlenségek hatására (vagy egyébként is) ugyanolyan fékezhetetlen és nyers, mintha nem a régmúlt időkben lennénk. A felsőbbrendűek parancsaiban forognak, röpködnek a szitkok a katonák és szolgák számára, valamint Kolja kedvenc témája a nők és a szex. Levet ez kissé kellemetlenül érinti, ő a fiatalabb és tapasztalatlanabb, de mindannyian hozzászokunk Kolja viselkedéséhez, és úgy szeretjük meg, ahogy van.
Szintén döbbenetes, hogy a háború szörnyűségeit iszonyú remek humorral egyensúlyozza az író. Mosolygásra és kuncogásra késztetnek az olykor irracionális vagy éppen direkt komikus helyzetek, és ez igazi felüdülés a keserűségek ostromával szemben.
A karakter fantasztikusak, ugye Lev és Kolja azok, akiket nemsokára a szívükbe zárnak az olvasók, de a mellékszereplők is tanulságot, apróbb mélységeket adnak a történetnek.
A II. világháború borzalmai nem kerülhetik el az embereket, legyenek akár ártatlanok, akár bűnösök. Mindnyájunkat fejbe kólintanak a veszélyes cselekedetek, az ijesztő tények, és bár van esély a menekülésre és a túlélésre, a végzet valamilyen formában ránk integet. Én csupán a végéért vagyok egy picit dühös, egyik szemem sír, a másik nevet a lezárást illetően. Megtörtént az, aminek örültem, de az is, ami miatt letargiába estem.
Annak érdemes elolvasnia, aki már tanult a II. világháborúról, és szeretne róla személyesebb sztorit hallani, amelyet két rokonszenves, imádnivaló srác mesél nekünk őszintén, szellemesen.
Érdekes, hogy az alapötlet annyira nem azt az elképesztő kezdést eredményezi, amiből izgalmas dolgok szövődhetnek, de az író mégis olyan pazarul alakította a történetét, hogy észre se vesszük, mennyi oldal elrepült már.
Három szóval: Köszönöm az olvasásélményt!
Történet: Nagyon meglepett. Nem hittem volna, hogy nevetek rajta, hogy ilyen tömören, de mellbevágóan fogja szemléltetni a második világháborút. Ami garantáltan előfordulhat, ha valaki belelapoz:
– Nem tudja majd letenni, annyira szórakoztató, habár csöppet sem pozitív élményekkel.
– Mosolyog és kuncog rajta.
– Elkomorodik és/vagy elborzad.
Fogalmazás: Gördülékeny, finom humorral átitatott.
Borító: Letisztult, de egyedi, nekem tetszik.
Kedvenc karakter: Lev és Kolja
Ami megragadott: Két főszereplőnk szoros barátsága példamutató!
A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.
David Benioff a könyvek mellett forgatókönyveket ír. Első regényéből, Az utolsó éjjelből Spike Lee rendezett emlékezetes filmet Edward Norton főszereplésével. A Tolvajok tele a második és eddig utolsó regénye, mert a megjelenése után Benioff egy olyan projektbe fogott bele, ami mellett nincs ideje másra: ő az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévésorozatának, a Trónok harcának alkotója, producere és forgatókönyvírója. A feleségével, Amanda Peet színésznővel és lányukkal Los Angelesben él.
Mikor kikölcsönöztem a könyvet a könyvtárból, tisztában voltam vele, hogy nem egy átlagos, habos-babos történetet tartok a kezemben. Gyakorlatilag nem is szükséges nekiveselkedni a fülszövegnek, rápillantasz a borítójára és a címére, és rögvest megcsap a balsejtelem: itt valami kemény témával hozakodnak elő.
Nagyon különleges maga a tény, ami a prológusból kiderül, hogy a történetet az író nagyapja meséli az unokájának, így David Benioff leírja a cselekményt, feleleveníti a közönség számára a nagyapjának emlékeit.
Az olvasó azt gondolná, most jön a világháború kegyetlenségeinek taglalása, mindjárt szembesít minket egy tucat érzéketlen emberi tettel, amire még egy állat sem lenne képes... Én is erre gondoltam olvasás alatt. Vártam a csapást, ami csak nem akart egyhamar bekövetkezni, és ezért váltott át a könyv cselekménye kiszámíthatatlanba.
A fülszövegben kifejtett alaptörténet érdekes, ki hinné, hogy ilyen furcsa feladattal kezdődik a regény? Miután megismerkedik egymással ez a két fiatalember, Lev és Kolja, mindkettőjük felfogását a második világháborúval meg úgy általában az élettel kapcsolatban figyelemmel kíséri az olvasó. A félreértések és kínlódó helyzetek közepette bízzák meg őket azzal, hogy szerezzenek tojást egy esküvőre.
Bár a könyv témája a II. világháború, ennek keretében sok mindent feldolgoznak, ami fontosnak számíthat az egyszerűbb napok során is. Ilyen például a barátság, a gátlások leküzdése, a többoldalú humor és egy csipet szerelem, ezek mind megfordulnak a könyvben.
A történetet Lev nézőpontjából olvashatjuk, aki egy 17 éves, zsidó származású, nem túl nagy élettapasztalatokkal rendelkező fiú. Nyilván alaposan megváltoztatja a dolgokhoz való hozzáállását az, hogy összehozza őket a sors Koljával. Kolja merőben más, mint Lev. A háború feszültsége ellenére habzsolja az életet, őszintén odamondja a véleményét (akkor is, ha nem kéne), tehát harsány, merész és nem mellesleg óriási nőfaló. Nem meglepő, hogy Lev zavartnak érzi magát mellette, hiszen ő még nem bonyolódott olyan komolyabb kapcsolatok sűrűjébe, mint Kolja. Fittyet hányva a lényeges különbségekre, hamar megtalálják a közös hangot. Amíg Lev csendben emészti az eseményeket, és csak félénken kommentál, Kolja semmit se hagy szó nélkül. De emellett együtt bármit megbeszélhetnek, szerencsére mindkettőjükben ott lappang a becsület, az életösztön és a segítőkészség.
Mielőtt rátérnék a háborúra, megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, a könyv nem fogja vissza magát és abszolút nem ódzkodik a káromkodásoktól. Talán meglepő történelmi regényben ilyesmivel szembesülni, de az emberek beszédstílusa a kíméletlenségek hatására (vagy egyébként is) ugyanolyan fékezhetetlen és nyers, mintha nem a régmúlt időkben lennénk. A felsőbbrendűek parancsaiban forognak, röpködnek a szitkok a katonák és szolgák számára, valamint Kolja kedvenc témája a nők és a szex. Levet ez kissé kellemetlenül érinti, ő a fiatalabb és tapasztalatlanabb, de mindannyian hozzászokunk Kolja viselkedéséhez, és úgy szeretjük meg, ahogy van.
Szintén döbbenetes, hogy a háború szörnyűségeit iszonyú remek humorral egyensúlyozza az író. Mosolygásra és kuncogásra késztetnek az olykor irracionális vagy éppen direkt komikus helyzetek, és ez igazi felüdülés a keserűségek ostromával szemben.
A karakter fantasztikusak, ugye Lev és Kolja azok, akiket nemsokára a szívükbe zárnak az olvasók, de a mellékszereplők is tanulságot, apróbb mélységeket adnak a történetnek.
A II. világháború borzalmai nem kerülhetik el az embereket, legyenek akár ártatlanok, akár bűnösök. Mindnyájunkat fejbe kólintanak a veszélyes cselekedetek, az ijesztő tények, és bár van esély a menekülésre és a túlélésre, a végzet valamilyen formában ránk integet. Én csupán a végéért vagyok egy picit dühös, egyik szemem sír, a másik nevet a lezárást illetően. Megtörtént az, aminek örültem, de az is, ami miatt letargiába estem.
Annak érdemes elolvasnia, aki már tanult a II. világháborúról, és szeretne róla személyesebb sztorit hallani, amelyet két rokonszenves, imádnivaló srác mesél nekünk őszintén, szellemesen.
Érdekes, hogy az alapötlet annyira nem azt az elképesztő kezdést eredményezi, amiből izgalmas dolgok szövődhetnek, de az író mégis olyan pazarul alakította a történetét, hogy észre se vesszük, mennyi oldal elrepült már.
Három szóval: Köszönöm az olvasásélményt!
Történet: Nagyon meglepett. Nem hittem volna, hogy nevetek rajta, hogy ilyen tömören, de mellbevágóan fogja szemléltetni a második világháborút. Ami garantáltan előfordulhat, ha valaki belelapoz:
– Nem tudja majd letenni, annyira szórakoztató, habár csöppet sem pozitív élményekkel.
– Mosolyog és kuncog rajta.
– Elkomorodik és/vagy elborzad.
Fogalmazás: Gördülékeny, finom humorral átitatott.
Borító: Letisztult, de egyedi, nekem tetszik.
Kedvenc karakter: Lev és Kolja
Ami megragadott: Két főszereplőnk szoros barátsága példamutató!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése