Oldalszám: 528
Kiadás éve: 2013, 2014
Kiadó: Alexandra
Fordította: Csonka Ágnes
Egy meleg nyári
reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne
ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a
jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb
nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan
rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és
különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de
valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám
fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt
betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és
miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba
csomagolt doboz a gardrób hátuljában?
„Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk.” (Entertainment Weekly)
Tisztázzunk valamit, én előbb láttam a filmet, ami hatalmasat ütött! Pontosan arról a történetről van szó, ahol az elején csak figyelsz, később pedig már félsz a szereplőktől, és hátrébb húzódsz a moziszékben, mert azt súgja a film, téged is könnyen elérhetnek, ha akarnak.
Namármost, mikor egy film ennyire tetszik, elkerülhetetlen a könyv elolvasása. Így utólag visszagondolva vicces, mert amikor mondta a bátyám, hogy ezt fogjuk megnézni, két nappal az indulás előtt tette, és ajánlotta, hogy gyorsan olvassam el a könyvet. Gondoltam magamban, aha, persze, egy több mint 500 oldalas thrillert inkább hanyagolok, úgyse tudnám ilyen kevés idő alatt befalni. Tanúsítom, hogy tényleg nem sikerült volna, ugyanis a film után 6 nap kellett hozzá, hogy átrágjam magam a könyvön. Ez is bizonyítja, hogy lassan áramló feszültség jellemzi a történetet, ami végigszánkázik a cselekmény minden oldalán. Néha kifárad az ember agya, és kénytelen letenni.
Hosszú és nyomozástól részletesebb történetről beszélünk, amihez türelem és odafigyelés kell. Az írásmód megkönnyíti a dolgunkat, a stílus gyönyörű, választékosan fogalmaz az írónő, viszont minden részletet gondosan, aprólékosan megoszt velünk, azt sugallva ezzel, talán a legjelentéktelenebb dolgok a legfontosabbak.
A cselekmény két szálon fut, a regény Nick szemszögével veszi kezdetét, az ő nézőpontja feltárja a nyomozás útját, a pletykahadjáratot, hiteles képet festve a rendőrség és a bulvár világáról. Nick nehezen viseli a felesége eltűnését, ugyanis megmagyarázhatatlan jelek szorulnak háttérbe, miközben egyszer csak ő lesz a bűnös, őt vádolja mindenki. Az események gyökeresen felfordulnak, egyedül az ikertestvére, Go támogatja százszázalékosan és áll mellette lélekben.
A másik szemszög Amyé, az eltűnt feleségé, akivel ironikus módon lezárul a regény. Egy általa írt naplón keresztül ismerhetjük meg ezt a szép, szőke, áthatóan ártatlan tekintető nőt, akiről senki nem tud semmit, de viszont az emberek rajongva imádják. Ő már gyerekkorától fogva egy ismert könyvsorozat reklámarca, róla mintázták az Elképesztő Amy történetek főszereplőjét. A címben benne van, hogy elképesztő, és a közönség ebből máris azt szűri le, a való életben is egy páratlan személy lehet.
Nem is hinnénk, mire szolgál a két nézőpont a cselekmény során. Amíg a két főszereplő beszámol az életkörülményeikről és a zűrösebb kapcsolataikról, nemcsak saját magukat ismertetik meg az olvasóval, hanem egymást, sőt talán intenzívebben, mint saját magukat. Ebből kifolyólag minden Nick és Amy döntésein, lépésein múlik. Senki nem sejti, mi, illetve ki bujkál a mű elején lefestett feleség mögött, akit a naplójában leírtak alapján bántalmazott a férje, így hát a férjet sem sejti senki.
Már a film után is gondban voltam, konkrétan egyik karakterre se lehet azt mondani, hogy szimpatikus. Kidolgozottságukra nincs panasz, de olyan velejéig romlott főszereplőkről van szó… Talán Nick ikertestvérét, Go-t kedveltem, csak sajnos egy ennyire elcseszett házaspár mellett az olvasó nem rá koncentrál, úgyis csupán mellékszereplő.
A történet befejezése nyomasztóan hatott rám, már a filmnél sem voltam kibékülve a végével. Emlékszem, milyen döbbenten ültem a moziteremben, és veszettül kattogott az agyam: nem lehet így vége! De ez nem az írónő hibája, mivel a végkifejletet is a két főszereplő hozzáállása határozta meg. Annyit árulok el, hogy egyikük kemény volt, mint az acél, a másik sajnos gyenge, mint a harmat. Egyiküket rühellem teljes szívemből, a másikat szánom, mert engedte az élettársán visszaköszönni a tulajdon hibáit és erőtlenségét.
Mindent összevetve csavaros, karakterközpontú thriller, amelynek a bűncselekménye örökké megoldatlan marad. Erősebb idegzetűeknek ajánlom, de őket is alaposan arcul csapja majd.
Történet: Mérgező párkapcsolatról mesél, és csak gondoljuk, hogy az akar lenni ami, valamint a nyakunkba hajít egy újabb pszichopatát, akinek a krimiszálak és rejtélyek tömkelegén át ismerhetjük meg beteg elméjét.
Fogalmazás: Megkapó, de cseppet sem kíméletes.
Borító: Nagyon szép.
Kedvenc karakter: Go
Ami megragadott: Az egész történet elsodorja az olvasót, ha fogékony rá, de emellett meg is botránkoztatja.
„Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk.” (Entertainment Weekly)
Namármost, mikor egy film ennyire tetszik, elkerülhetetlen a könyv elolvasása. Így utólag visszagondolva vicces, mert amikor mondta a bátyám, hogy ezt fogjuk megnézni, két nappal az indulás előtt tette, és ajánlotta, hogy gyorsan olvassam el a könyvet. Gondoltam magamban, aha, persze, egy több mint 500 oldalas thrillert inkább hanyagolok, úgyse tudnám ilyen kevés idő alatt befalni. Tanúsítom, hogy tényleg nem sikerült volna, ugyanis a film után 6 nap kellett hozzá, hogy átrágjam magam a könyvön. Ez is bizonyítja, hogy lassan áramló feszültség jellemzi a történetet, ami végigszánkázik a cselekmény minden oldalán. Néha kifárad az ember agya, és kénytelen letenni.
Hosszú és nyomozástól részletesebb történetről beszélünk, amihez türelem és odafigyelés kell. Az írásmód megkönnyíti a dolgunkat, a stílus gyönyörű, választékosan fogalmaz az írónő, viszont minden részletet gondosan, aprólékosan megoszt velünk, azt sugallva ezzel, talán a legjelentéktelenebb dolgok a legfontosabbak.
A cselekmény két szálon fut, a regény Nick szemszögével veszi kezdetét, az ő nézőpontja feltárja a nyomozás útját, a pletykahadjáratot, hiteles képet festve a rendőrség és a bulvár világáról. Nick nehezen viseli a felesége eltűnését, ugyanis megmagyarázhatatlan jelek szorulnak háttérbe, miközben egyszer csak ő lesz a bűnös, őt vádolja mindenki. Az események gyökeresen felfordulnak, egyedül az ikertestvére, Go támogatja százszázalékosan és áll mellette lélekben.
A másik szemszög Amyé, az eltűnt feleségé, akivel ironikus módon lezárul a regény. Egy általa írt naplón keresztül ismerhetjük meg ezt a szép, szőke, áthatóan ártatlan tekintető nőt, akiről senki nem tud semmit, de viszont az emberek rajongva imádják. Ő már gyerekkorától fogva egy ismert könyvsorozat reklámarca, róla mintázták az Elképesztő Amy történetek főszereplőjét. A címben benne van, hogy elképesztő, és a közönség ebből máris azt szűri le, a való életben is egy páratlan személy lehet.
Már a film után is gondban voltam, konkrétan egyik karakterre se lehet azt mondani, hogy szimpatikus. Kidolgozottságukra nincs panasz, de olyan velejéig romlott főszereplőkről van szó… Talán Nick ikertestvérét, Go-t kedveltem, csak sajnos egy ennyire elcseszett házaspár mellett az olvasó nem rá koncentrál, úgyis csupán mellékszereplő.
A történet befejezése nyomasztóan hatott rám, már a filmnél sem voltam kibékülve a végével. Emlékszem, milyen döbbenten ültem a moziteremben, és veszettül kattogott az agyam: nem lehet így vége! De ez nem az írónő hibája, mivel a végkifejletet is a két főszereplő hozzáállása határozta meg. Annyit árulok el, hogy egyikük kemény volt, mint az acél, a másik sajnos gyenge, mint a harmat. Egyiküket rühellem teljes szívemből, a másikat szánom, mert engedte az élettársán visszaköszönni a tulajdon hibáit és erőtlenségét.
Mindent összevetve csavaros, karakterközpontú thriller, amelynek a bűncselekménye örökké megoldatlan marad. Erősebb idegzetűeknek ajánlom, de őket is alaposan arcul csapja majd.
Történet: Mérgező párkapcsolatról mesél, és csak gondoljuk, hogy az akar lenni ami, valamint a nyakunkba hajít egy újabb pszichopatát, akinek a krimiszálak és rejtélyek tömkelegén át ismerhetjük meg beteg elméjét.
Fogalmazás: Megkapó, de cseppet sem kíméletes.
Borító: Nagyon szép.
Kedvenc karakter: Go
Ami megragadott: Az egész történet elsodorja az olvasót, ha fogékony rá, de emellett meg is botránkoztatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése