Nick Hornby - Hosszú út lefelé

Nick Hornby - Hosszú út lefelé
Oldalszám: 400
Kiadás éve: 2006, az újabb borító 2014-es kiadás
Kiadó: Európa
Fordította: M. Nagy Miklós

Londonban, szilveszter éjszakáján, egy toronyház tetején ismerkedünk meg Nick Hornby új regényének négy hősével. Mindannyian épp öngyilkosságot akarnak elkövetni, s meglepetten tapasztalják, hogy az élet nyűgeitől való magányos búcsú helyett valóságos partiba csöppentek. S némi udvariaskodás után – hogy ki ugorjon elsőnek – akarva-akaratlan megmentik egymás életét: legalábbis egyelőre. Elszállt az ihlet…

S hogy kik ők?

Martin Sharp jóképű tévésztár… volt, amíg egy meggondolatlan szerelmi kaland, egyetlen éjszaka egy kiskorú lánnyal börtönbe nem juttatta; s most élete romokban hever: felesége elhagyta, gyermekeivel nem találkozhat, s egy vacak tévécsatorna vacak műsorát vezeti.

Maureen jó húsz éve nem csinál semmi mást, csak magányosan gondozza kómában fekvő fiát, s most úgy gondolja, ennyi épp elég volt neki ebből az életből, amelyben úgysem történhet semmi izgalmas.

A tizennyolc éves Jesst elhagyta a fiúja – úgy tűnik, ő csak hirtelen felbuzdulásból, no még néhány Bacardi Breezer hatására akar ugrani…

Az amerikai JJ, aki jelenleg pizzafutár, korábban tehetséges rockzenész volt, már-már beindult a karrierje, de aztán felbomlott a banda, s úgy érzi, zenélés és a koncertek extázisa nélkül értelmetlen az élete.

Csalódottan, hogy még az öngyilkossághoz sem volt elég bátorságuk, megeszik a pizzát, amit JJ már nem szállított ki a megrendelőnek, s el kell dönteniük, hogyan tovább…

Nick Hornby a rá jellemző humorral s ugyanakkor mély empátiával meséli el a négy egészen különböző ember halálugrás helyetti bukdácsolását az életben, amely eleinte szemernyire sem tűnik elviselhetőbbnek attól, hogy ők négyen találkoztak.

Miután alaposabban szemügyre vettem a könyvet, mosolyogva állapítottam meg, milyen jó kis borítója van. Később rá kellett jönnöm, sajnos egyáltalán nem köti semmilyen kapcsolat a sztorihoz azon kívül, hogy ott üldögélnek a szereplők. Ugyanis, ha megfigyeljük az arcukat, a barátságos mosolyukat, azt hinnénk, pozitívabb szemmel fogják nézni a világot egy idő után. De nem ez történt. Egyedül JJ, a mogorva képű, bőrdzsekis fazon testesíti meg jól a karakter belső világát.

Olyan remekül vágott bele az író a történetbe, annyira felkeltette az érdeklődésemet az őszinte és nem kertelő humorával, hogy eleinte öt csillagra értékeltem volna a könyvet. De a végére egyre lejjebb alacsonyodott a pontszám.

Egyetlen problémája ennek (és megint üdvözlöm közeli ellenségemet, a feltételes módot), hogy nem így kellett volna lennie. Nem vagyok kibékülve a végkifejlettel, mert nem érzékeltette kellőképpen a négy karakter egymással való kapcsolatát. Fontos üzenete a történetnek, hogy már maga az életünk élése is elképesztően motivál minket. Habár sokkal jobban ki lehetett volna fejteni ezt a ragyogó üzenetet, csak annak világos, aki elgondolkodik kicsit a könyv értelmén. Bármennyire is bámulatos külön-külön a négy főszereplő, együtt mégse úgy, mint várná a lelkes olvasó. Az a vicc az egészben, hogy magam se tudom, miért, és lefáradt az agyam, hogy ezen morfondírozzak. 

Molyon nem írtam jellemzést a szereplőkről, így a blogon sürgősen pótlok! Mivel a regény felváltva négy nézőponton át fut, mindenki hamar elkönyvelheti magában, ki a legszimpatikusabb, ki az ő kedvence, szerintem azonban mégse lehet szétszaggatni őket, annyira egy húron pendülnek. 

Martin egy seggfej! Egy idióta, aki millió rossz döntést hozott, és bár tisztában van az emberiség számára marhára idegesítő tulajdonságával, annál inkább egy lehetetlen seggfej alak! Nem direkt teszi azt, amit tesz, mondhatni természetes életformát folytat a seggfejkedéssel, de ezt maximum a szíve mélyén tudja. Ja, és hatalmas szíve van neki! ;)

Maureen amolyan "elmerengek az élet értelmén" típusú nőszemély. Küszködik a fiával és gyötri a bűntudat a saját érzelmei miatt, melyeket a magány és a sablonosság okoz.

Jess az én személyes kedvencem vagány, belevaló csajszi, aki habzsolja az életet, na de akkor miért is akart véget vetni az övének? :) (A történet során kiderül.) A fiatalabb korosztály leginkább vele tudna azonosulni, hiszen felelőtlen, engedetlen és a stílusa is figyelemfelkeltő. (Oldalt a képen ő látható.)

JJ (teljes nevét később elárulja) egy elveszett fiú. A kezdetek kezdetén azt hazudja, hogy rákos, mert a kishitűsége kimondatja vele. Problémája voltaképpen a szerencse hiánya, amely a világon bárkit megkörnyékez, ha a sors úgy ítéli.

Néhány gondolat a filmről, ha már egyébként is filmes borítóval olvastam: kicsit jobban tetszett, mint a könyv. Belepakolták azokat az apróságokat, amik fényesebbre, élettelibbre csiszolták a történetet. A szereplők jellemét remekül visszaadta, és volt benne szerelmi (!) szál is, ennek pedig elképesztően örülök!

Ami 1500%: a könyv hatást fog gyakorolni az olvasójára! Vagy megnevetteti, vagy megérinti, vagy kimerültté teszi. Nos, nálam mindhárom érvénybe lépett jelenleg. Írnám, hogy olvassátok, de sokan úgyis a könnyebb utat választva a filmet nézik meg, de ha rá is fanyalodnak a könyvre, biztos nem az én véleményem miatt (mivel nem hinném, hogy a soraimat bárki is olvasná).

Boldog vagyok, amiért sort kerítettem a történetre, mert akármilyen nagy tragikomédia, merészen felvállalja, hogy ilyen az élet. Kiszámíthatatlan és már a puszta létezésünk szempontjából is megkérdőjelezhető. 

Történet: Elgondolkodtató, megspékelve vidám és komor rétegekkel.

Fogalmazás: Lényegre törő, élvezetes.

Borító: Vannak hibái, de ettől függetlenül imádom!

Kedvenc karakter: Jess, JJ, Maureen, Martin

Ami megragadott: Az üzenete, ami egyben rosszabb értelemben le is döbbentett. Furcsa, az eleje olyan viccesen indult, aztán a végére több lépcsőfokkal lejjebb zuhantunk, és túlságosan elfásult a történet. 

Utóirat: Ha lesz rá lehetőségem, el fogom olvasni az író többi könyvét is! Sosem felejtem el az élményt és az érzelmeket, amelyek a Hosszú út lefelé-nek köszönhetően születtek körülöttem! Köszönöm!